Walpurgis-éj

1
1500 májusában
a tudós ült magában
Kutatta az élet értelmét
Az égből nem jött semmi jel
És Ádám újra felkelt
Lombikjából nem nyert
Tudást és hatalmat az embert

És a vágy haladt
500 év alatt tovább

2
Karjaidban hajnal, karjaimban éjszakák
Szemeimben sötétség, mély szemedben gyertyaláng
Görcsberándult hold alatt a fövenyen a partig épp elérsz
Léted tapossa testem
Zsigereinkben ünnepet ül a vér

Bennem zokog a látnok, a derékhadtól elszakadt
Tizenkét barátom kakasszótól megriadt
Szolga rohanj el meg ne állj
A menny poklából ha bűn a kéj
Eljön reszketek némán
Az isteneket sirató Walpurgis-éj

Délnek indul a vadász, követve félénk vad nyomát
Felkutatva a földön széjjeldúlt harmóniát
Nehezen gyógyul a sebhely
Géz nem kell se lepel fölé
Pár lélekhez csomózva lágyan
Lépdelek a végtelen felé

Névtelen harcok éjén a háborúban elveszek
Egy kert a sejtjeid mélyén várja hogy újra felfedezd
Az ördög vigyorog trónja szép
Tornyok takarják a fát
Egy szívre hanyatlok szentként
Walpurgis szentségtelen évadán

3
És tudom már ki volt a herceg
Akit helyembe temetnek
S ha gyászban a nyirkos kőnél állsz

Ne kérdezd miért éltem én
Vagy miért mindahányan
Walpurgis alkonyában
Hajnalba nyúlnak a bíbor esték

Csak a vágy maradt, ne árnyakat láss
Hanem a fényt…