Nem mosolyogtál,
De komor arcod
Néha újra magam előtt látom
Tengerszemed elkísér
A szeles esős őszi éjszakákon.
Mint vad ló, és őrült lovas
Vágtatunk a mindenség sötét egén,
Én egy kicsit a tiéd vagyok,
Te egy kicsit az enyém.
Egymás mellett élünk,
Csendben megtűrve a másikat,
De mély a szakadék köztünk,
Nem építhetünk rá hidat.
Hát csak ülök, és nézem belül
A dacos, szomorkás arcot,
Együtt könnyebb lett volna
Megvívni a rengeteg harcot...
Látlak, de képed széttöri
A téboly tűhegyes szigonya,
Mely lüktető halántékomba vési:
Nem kaphatlak meg soha.
A foszlányok után kapkodok,
Ordítva fogom a fejem,
És majdnem biztos, hogy meghalok,
Mert nincs velem a gyógyszerem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
:flushed: