Nem mosolyogtál,
De komor arcod
Néha újra magam előtt látom
Tengerszemed elkísér
A szeles esős őszi éjszakákon.
Mint vad ló, és őrült lovas
Vágtatunk a mindenség sötét egén,
Én egy kicsit a tiéd vagyok,
Te egy kicsit az enyém.
Egymás mellett élünk,
Csendben megtűrve a másikat,
De mély a szakadék köztünk,
Nem építhetünk rá hidat.
Hát csak ülök, és nézem belül
A dacos, szomorkás arcot,
Együtt könnyebb lett volna
Megvívni a rengeteg harcot...
Látlak, de képed széttöri
A téboly tűhegyes szigonya,
Mely lüktető halántékomba vési:
Nem kaphatlak meg soha.
A foszlányok után kapkodok,
Ordítva fogom a fejem,
És majdnem biztos, hogy meghalok,
Mert nincs velem a gyógyszerem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
:flushed: