Nem mosolyogtál,
De komor arcod
Néha újra magam előtt látom
Tengerszemed elkísér
A szeles esős őszi éjszakákon.
Mint vad ló, és őrült lovas
Vágtatunk a mindenség sötét egén,
Én egy kicsit a tiéd vagyok,
Te egy kicsit az enyém.
Egymás mellett élünk,
Csendben megtűrve a másikat,
De mély a szakadék köztünk,
Nem építhetünk rá hidat.
Hát csak ülök, és nézem belül
A dacos, szomorkás arcot,
Együtt könnyebb lett volna
Megvívni a rengeteg harcot...
Látlak, de képed széttöri
A téboly tűhegyes szigonya,
Mely lüktető halántékomba vési:
Nem kaphatlak meg soha.
A foszlányok után kapkodok,
Ordítva fogom a fejem,
És majdnem biztos, hogy meghalok,
Mert nincs velem a gyógyszerem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
:flushed: