A kötélen egyensúlyozó művész,
A papírrózsát lebegtető bűvész,
Vannak ők is, élnek, sokfélék.
Meg rajtuk kívül mindenki más,
Mert minden egyes ember más,
Ez az ami gyönyörködtet: a változatosság.
Nekem sokszor mondta ezt valaki már,
A neve nem lényeges, nem is tudom,
Csak azt, hogy igaza volt, nagyon;
Mert sok egyforma ember nem született,
Te még is a magadhoz hasonlót keresed,
Mivel csak egyedül velük érteted meg,
Ami napról napra zajlik le benned;
Csak ők hallgatnak feltétlen szívekkel,
S nyújtanak segítséget őszinte kezekkel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások