Mifélék

A kötélen egyensúlyozó művész,
A papírrózsát lebegtető bűvész,
Vannak ők is, élnek, sokfélék.

Meg rajtuk kívül mindenki más,
Mert minden egyes ember más,
Ez az ami gyönyörködtet: a változatosság.
Nekem sokszor mondta ezt valaki már,

A neve nem lényeges, nem is tudom,
Csak azt, hogy igaza volt, nagyon;
Mert sok egyforma ember nem született,
Te még is a magadhoz hasonlót keresed,

Mivel csak egyedül velük érteted meg,
Ami napról napra zajlik le benned;
Csak ők hallgatnak feltétlen szívekkel,
S nyújtanak segítséget őszinte kezekkel.