A kötélen egyensúlyozó művész,
A papírrózsát lebegtető bűvész,
Vannak ők is, élnek, sokfélék.
Meg rajtuk kívül mindenki más,
Mert minden egyes ember más,
Ez az ami gyönyörködtet: a változatosság.
Nekem sokszor mondta ezt valaki már,
A neve nem lényeges, nem is tudom,
Csak azt, hogy igaza volt, nagyon;
Mert sok egyforma ember nem született,
Te még is a magadhoz hasonlót keresed,
Mivel csak egyedül velük érteted meg,
Ami napról napra zajlik le benned;
Csak ők hallgatnak feltétlen szívekkel,
S nyújtanak segítséget őszinte kezekkel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások