Én elengedlek, menj, ha menned kell,
úgysem szeretsz már, hát kár lenne
értünk együtt. Csak könnyes szemekkel
kutatnám, ami már rég nincs benne
egyetlen pillantásodban sem,
vagy remegő-reszkető kezekkel
várnám, hogy megsímíts,
mikor nem kívánod az érintésem,
és tűrném, hogy némán csitíts,
hogy ne sírjak, ne fájjon, ne kérjem
az érzést, mi belőled már kiveszett,
s én csak várnám, hogy egyszer visszatérjen
az a régi láz, az az eszeveszett
szerelem, amit te sosem éreztél,
csak én hittem, hogy létezett.
Így kár lenne értünk együtt,
nem látnál, csak könnyes szemeket,
s ha úgysem szeretsz már,
hát induljunk, mostmár menjünk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások