Megvagy

Mikor megláttalak, kettőt dobbant szívem,
De esélyem se lenne, végig ezt hittem ,
Elég volt pár szó, egy rövid beszélgetés ,
Tudtam tetszel, teljes eszmélet vesztés,
Mikor végre rájöttem, vonzódsz hozzám,
"Találkozunk e ?" - félve mondván,
Csendesen, szavak nélkül szerettem Beléd,
Azt kívántam ebből sose legyen elég,
Ahogyan éreztem mézédes gyémánt ajkaid,
Fejemben, szívemben visszhangzanak szavaid,
"Szeretlek!" - hallom újra és újra ,
Úgy mondod, mintha soha el nem múlna,
Örökké, és soha, ezt érzem belül ,
Vésem a sorokat, eszeveszettül ,
Mindig itt leszek Neked, összetartozunk,
Szívünk dallama, mit csak mi ketten hallhatunk,
Szükségem van rád, Te vagy az életem,
Múltam, jelenem, és jövőm ameddig csak élhetem,
Mert én csak egyetlen egy dologtól félek,
Hogy nélküled kell éljek !
Elképzelhetetlen nélküled feküdni s kelni ,
Annyira szeretlek, képes lennék Érted halálba menni,
Szembeszállni bárkivel,istennel vagy ördöggel,
Érted szembeszállok a veszéllyel, örömmel.