Megfagyott szerelem

Szívem piros rózsa volt,
lángoló érzelmekről, a
szerelemről dalolt.
Bánat karcolt
a szívembe jégvirágot,
hol eddig nyár és
kikelet tanyázott,
most viharos szél
cibál fagyos ágakat,
a szerelem rózsái
nem élnek, megfagytak.
Szememben tűz égett,
vidáman mosolygott, ha
a Te szemedbe nézett.
Szemed nem gyújt
lángot többé a szememben,
s a hideg tekintet
gyilkossá lett a lelkemben.
Ajkam a csókodra vágyott,
mézes pihe-puha szád
egy életre megbabonázott.
Ajkamon most hószilánkok,
nem olvadnak, eloltanak
minden lángot.
Sivár, kietlen bennem minden,
jégpáncél körülöttem,
arcomon könnycseppek peregnek,
lehulló gyémánttá lesznek.
Kövei a halott szerelemnek,
megdermedt, hidegen
csillogó sírt emelnek.