Amikor arra eszmélek, hogy fényképedet keresem,
Hogy valami fura érzés lett úrrá szívemen,
Amikor a sóhaj úgy tör fel lelkemből, mint a vulkán,
Újra elindulok a magány kikövezett útján.
Sokszor hátra nézek, hogy látlak-e még,
Bár tudom, hogy nem, hisz elmentél rég...
S én mégis arra a jelre várok...
Lassan megyek,sokszor meg-meg állok.
Aztán nevetek magamon, milyen bolond vagyok,
Hiszen te dobtál el, akkor rád miért vágyok?!
S mikor ezt a kérdést magamnak felteszem,
Csak annyit suttogok, azért mert szeretem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?