Amikor arra eszmélek, hogy fényképedet keresem,
Hogy valami fura érzés lett úrrá szívemen,
Amikor a sóhaj úgy tör fel lelkemből, mint a vulkán,
Újra elindulok a magány kikövezett útján.
Sokszor hátra nézek, hogy látlak-e még,
Bár tudom, hogy nem, hisz elmentél rég...
S én mégis arra a jelre várok...
Lassan megyek,sokszor meg-meg állok.
Aztán nevetek magamon, milyen bolond vagyok,
Hiszen te dobtál el, akkor rád miért vágyok?!
S mikor ezt a kérdést magamnak felteszem,
Csak annyit suttogok, azért mert szeretem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?