Másképp

Talán sosem leszek jó,
Nem vagyok, csak egy konok író.
Vajon miért írunk még verset,
Ha a szó már nem nyer értelmet?
A mondat keserű féltés, és
A szív szavát nem halljuk rég.
Elfeledjük a ránk bízott igét,
Ősapáink féltett örökségét.
Hagyjuk hogy az úr a félelem legyen,
Pedig együtt élni máshogy is lehet.
Nyissuk ki végre szívünk ajtaját,
Hadd virágozzon ki a boldogság,
Az apró öröm is öröm legyen,
A világon végre béke legyen!