Már-már tiszta lappal

A minap, elgondolkozva a buszon ülve,
A te arcodat láttam meg, a többi arc közül kitűnve.
Olyannyira meglepődtem,
Hogy ültömből majd leestem,
És hátranézve akaratlanul is a te arcodat kerestem.

Nem kellett keresni téged,
Megtaláltál,
És nemtom’ miért, de vigyorogtál.
Aztán én is visszamosolyogtam hirtelen,
Gunyorosan visszanéztem,
Aztán, hogy nehogy azt hidd, hogy belemegyek a szemezésbe, elfordítottam a fejem.
Bár, elég nehezen.

Mit gondolhattál akkor,
Nem tudom,
Talán még szemezni akartál, és azt hitted, hogy alig várom?
Nagy nagy harccal,
Már-már tiszta lappal,
Rád gondolok éjjel nappal.