Nap süt, tavasz van kint a réteken,
De hideg tél van gyönge szívemben,
Lelkemben fájdalmas magány honol,
Elvágyom a meleg otthontól.
Vágyom Kedvesem ölelő karjaiba,
Hol remélhetem szép napjaimat,
Érezhetem újra boldogságomat,
És nem kínozna többé gyötrő bánat,
Nem félnék többé magányos éjben,
Nem fáznék kegyetlen, jeges szélben,
Élhetném boldog életem,
Élhetném végtelen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-06
|
Egyéb
Szomjas az éj, mint torkos vadak,<br />
patakhoz járulva megrontanak.<br />
Mély, puha árnyék,...
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?