Lezárt szemhéjad mögött, pillantásod,
minden rezdülése megtöri a valóságot,
szilánkokból formálódó furcsa világok,
kavargó porszemek, hiheto látomások.
Opálfényes, lomhán mozgó cseppekrol,
apró fényes tükrökrol, csillogó képekrol,
álmodó idoben, lassan zuhanó részekrol,
fehér árnyékok meséje, fekete fényekrol.
Talán már érzed, mit is rejt, eloled az élet,
halkan, suttogva mondod, bár nem érted,
csilingelve koppannak a földön az emlékek,
csak a csendet hallod, senki sem kérdez.
Építed mit elképzelsz, újra és újra átéled,
megalkotod mire gondolsz, hogyan érzel,
csendben, figyeled magad, ahogy nézed,
formálódó árnyait, egy érintetlen képnek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások