Levél Palaeshez. . .

Azt se feledd el barátom,

hogy mindig van választásod,

Válaszd mindig a legjobbat,

És nem kell gyónnod a templomban.



Szívem mélyéből szól hangom:

Költészet szép ha tóparton

Fekszünk és nézzük a napot,

Alszunk s várjuk a holnapot.



Hmm. . . Egyszer elmehetnénk campingezni a régi „sátras emlékekre”.



Sok jót és szépet éltünk át,

De nem hagyhatjuk a hazát.

Nélkülünk is megy tovább,

De mindig szüksége lesz ránk!



Harcolnunk kell mindhalálig,

A múlttól egészen máig,

most harcolnunk kell, barátom,

és Élet váltja halálom.



Minden költő és katona

Ha majd tollat s fegyvert ragad,

Mi majd ott leszünk és írunk,

És az elhunytakért sírunk.



Sírunk, de mi nem adjuk fel,

Nem adjuk fel, mert még nem kell!

Nem kell, hisz még, látod, élünk,

Élünk de mit ér, ha félünk?



Meglásd, jobbik útra találsz,

Te árva, bús Magyarország,

ha megtaláltad, ott leszünk

és ezrek várnak még velünk!