Létezni benned, végtelen
időre szívedbe zárva,
Álom és valóság édes,
mérgező elegyébe mártva
a percet- az öröklétre várva.
Egymás nélkül, egymás
lelkébe fonódva egészen,
Mégis félemberként
rohanva egy üres életen.
Egyedüllét az ára és veled fizetem.
Néha elhiszem, hogy ez
ennyi és nem több ennél,
De ha veled vagyok,
mintha a részem lennél,
s a pillanatban is kettőnkért születnél.
Létezve lélegzeted minden
rezdülésében láthatatlan,
Álmodva ébren s
álmodban áthatolhatatlan
falak között, szívedben hontalan.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Broken ·
Köszönöm, tetszett!
bakos1022 ·
Nagyon szép. 
:grinning:
:grinning:
mooney16 ·
Kellemes olvasmány:)