Létezés

Létezni benned, végtelen
időre szívedbe zárva,
Álom és valóság édes,
mérgező elegyébe mártva
a percet- az öröklétre várva.

Egymás nélkül, egymás
lelkébe fonódva egészen,
Mégis félemberként
rohanva egy üres életen.
Egyedüllét az ára és veled fizetem.

Néha elhiszem, hogy ez
ennyi és nem több ennél,
De ha veled vagyok,
mintha a részem lennél,
s a pillanatban is kettőnkért születnél.

Létezve lélegzeted minden
rezdülésében láthatatlan,
Álmodva ébren s
álmodban áthatolhatatlan
falak között, szívedben hontalan.