Letargia

A fürdőszobában meztelenül
A szemem már vörös
Lelkem száguld esztelenül
Arcomon lefolyt egy könny.

Szaporodnak könnyeim,
Mint patkányok a csatornában.
Így már elhiszed te is
Ez a világom, hazugságban.

Nem tudom még, milyen érzés,
Mikor tehetetlen vagy
Betépve ülsz a parkban vagy wécén,
S úgy érzed, hogy szárnyalsz.

Tenni semmit nem lehet már
Érzem, senki sem segíthet,
Sötétben gyúló fénnyaláb,
Ezt jelentenéd te nekem.

Te lennél, ki felszabadít,
Elránt, megment a sok gondtól.
De képzeletben megkeserít
Agyma elszáll a gondolattól.

Lelkem száll a Pokol felé
Mint cigiből hamu a földre
Ellenem van mndenki, és
Elegem van, érzem vége.