Lépcsők a mennybe

Átölel a csend
s könnyesek szemeid,
lopódzik az est
keresem kezeid,
fejed a vállamon
szívünk kalapál,
eufórikus az állapot
s közelít a szám.

Lángol a lelkem
ajkam suttog,
ernyedt a tested
ruhádat oldom,
szemedbe vesztem
simítod az arcom,
leszel a vesztem
engedj meghalnom

Becéz a kezem
s oldódok benned,
lélegzem veled
lépcsők a mennybe.
Dacol a lényed
lángol a tűz,
akarlak téged
engedj belül.

Sólyom a lelkem
magához vonz,
s érzel engem
mert akarom.
Fátyol a szavam
befed talán,
sóhajod szakad
az idő megáll.

Cirógatom bimbód
s vörös a láng,
átkarolsz újból,
nászágyunk vár,
hajlok a kelyhedre
szürcsölöm mézét,
s nézek szemedbe
lobbantom fényét.

Csípődet érintem
és ereszkedsz rám,
halmaid remegnek
s belém markoltál,
combod megszorít
s pulzál a rózsád,
a mámor beborít,
tested az oltár.

Pihegsz rajtam
simulsz hozzám,
nyitod az ajkam,
csókot hoztál.
Hajnal bomlik
ölel a csend,
kételyem foszlik
kellesz nekem.

2010.03.03. Rézi.