Lelkem kiáltása

Sír a lelkem, vérzik a szívem,
Nem szeret az én Kedvesem!
Hiába nyitottam ki magamat,
Ő becsukta előttem a kapukat!

Pedig annyira akartam őt,
Annyira szerettem volna!
De eltaszított,
Szívemet a porba dobta.

Talán még nevetett is rajtam,
Örült is, hogy így megjártam.
Szép szavakkal csábított,
Csak egyetlen éjszakára vágyott.

Azt hittem Ő más, mint a többi,
S ismét nagyot kellett csalódni.
Szeme csillogásában ott volt a hamisság,
Szándékaiban nem volt más csak gazság!

Egyetlen éjszakáért oda dobtam mindent!
Tisztaságot, s őszinteséget.
Megengedtem, hogy érintse testem,
Míg én szeme kékjébe feledkeztem.

Elvesztem! Oly egyedül vagyok!
Szívem kihült, arcom nem ragyog.
Megfagytak az érzelmeim belül,
Mindent csak tűrök egyetlen szó nélkül.

Szerettem volna, hogy tovább tartson,
Csak még utoljára engem csókoljon!
Nekem suttogjon szerelmes szavakat,
Miért adta ily hamar ki utamat?

Szenvedek, őrülten kínoz itt bennt.
Hiányát nagyon nehezen viselem,
Pedig Ő rossz volt hozzám, mégis kedvelem,
Kék szemű, angyal arcát örökre feledem!