Legszínesebb világ

Amikor egy nyugodt, száraz éjszakán,
Sétálgatsz túl a város falán
Találni fogsz egy magas fát,
Mely messze az égbe vág.

A fa mellett virágok tündökölnek,
Lepkék, mókusok körülöttük hemzsegnek
Hirtelen világos fény a szemedbe vakít,
Egy éles hang füledbe süvít.

Beszippant egy csodás álom,
Megszűnnek a mély szakadékok, árkok
Az erdő eltűnik lelki szemeid elől
Már csak egy dolgot látsz: a felhőt.

Óriási, színekben pompázó felhőn át,
Suhansz és suttogod a szabadság szavát
Tarka itt minden, megszűnsz létezni
Csak ezt kívánod: lebegni, lebegni, lebegni…

Szállj fel az égen túlra,
Szárnyaiddal rebbenj rá az útra
Mint hófehér galamb szűzi tisztasággal
Röppenj fel te is végtelen szárnyaiddal!

Légy most te a Földanya,
És legyél önmagad őrangyala
Vigyázd a földed, forrásaid
Itasd levegőddel hű társaid.

Sokszínűség, boldogság azonosulj hát,
A képzelt világban már szárnyon szállsz
Légy minden, a Föld, a Hold és Csillagok,
Tied lehet minden: a fény, a Hit , az Angyalok.

Vallj színt kérlek a világ kapujánál,
Hogy bebocsátást nyerj, erre rászolgáltál
Tiszta, érintetlen tested,
Ezen a helyen magadhoz leszel hűtlen.

Itt nem! Nem csak öröm létezik..
Hogyha szíved patakban vérezik
Fogadd a jót, rosszat és segítsd magad
Siess, míg életed el nem szakad!

Az álmod örökkévalóságnak tűnik,
Egyszer azonban végleg megszűnik.
Most két erős kar szorításában,
Élvezd ezt az istenek utazásában.

Rózsaszirom, türkisz forrás, liliom mindenütt,
Te csak fekszel a gyönyörű virágok között
De most e gyönyörű világból
Kiszakít egy bódító mámor.

Az égből hívogató szó, menned kell
A kísértés nagy ne felejtsd el
A hang elszakít illatozó virágaidtól
Menekülsz már ebből a világból.

És most hol vagy? Ugyanott mint rég
Nem takar már a puszta ég
De álmod marad felejthetetlen
Köszönd ezt az emberi képzeletnek!!