Legendák földjén

Legendák Földjén járva
Nem vagy sehol árva.
Bármerre nézel,
Bármit is érzel -
Társat mindig találsz,
Akárhol jársz

Ősidőktől fogva létezik
E hely,
Egyik kincse a Szent Kehely;
Mit sok hős lovag
Régtől kutat,
De nem lel hozzá utat.

Más társaik kóborolnak,
S ha sárkányba botolnak?
Fejét véve leölvén
S a hercegnőt (ha nem vén)
Megszabadítva;
Birodalmat gyarapítva
Fél királysággal,
Élnek nagy vidámsággal.

És van egy társuk
- Nos lássuk
Kissé ostoba
A jó koma.
De bátor,
S bárhol
Szélmalmot lel,
Közönyt nem színlel.
Nekitámad vakmerőn,
S harciasan elterül a vad mezőn.

Legendák Földjén járva
Nem vagy sehol árva.
Bármerre nézel,
Bármit is érzel -
Társat mindig találsz,
Akárhol jársz

És van még itt varázsló,
Tekintete parázsló.
Pálcája varázsos,
Külseje talányos.
Különös bűvigéket mormol,
De álmában ő is csak horkol.

S egy Merlin nevű
Másik, nagytiszteletű.
Kardokat döfköd sziklába,
S bár kortól reszket lába
Még egyre várja
A hőst,
Ki kihúzza a pengét, az őst.

S több bölcs öreg,
Fejükön csúcsos föveg.
Nyűtt palást vállukon,
Fehér szakáll állukon.
Mindahánynak díszes botja
A mágiát magából ontja.

Meg persze néhány banya,
Bibírcsókos rút nyanya.
Lábuk közt seprűvel;
Örökké lángoló dühvel
Átkokat szórva szét,
Álcázva lopva dáliák eszét.

Legendák Földjén járva
Nem vagy sehol árva.
Bármerre nézel,
Bármit is érzel -
Társat mindig találsz,
Akárhol jársz

És sok - sok király,
Ki népéért kiáll,
Mert bölcs s jóságos,
És szerfelett igazságos.
S mindnek csodaszép lánya -
Föld kerekén nincsen párja.
Gazdag hozománya
Apja fele királysága.

És más egyéb fehérnépek
- Ők is persze szépek -
Egy álmos fajta lányka,
Nem volt még mátka.
Alszik egy százada,
Hiába rázza királyfiak hada;
Csak csókra ébred -
Mitől vágya is feléled.

S egy sápadt leányzó -
Szépsége virágzó.
Üvegládában fekszik, némileg halva,
Keble halma
Sem piheg;
Torkában alma pihen.
Ő is csak egyre ébred - csókra,
Nem hallgat szép szóra, bókra.

Meg néhány szőke, barna, vörös.
Királyi örökös.
Rút szörnynél raboskodva
Otthonuk barlang odva;
Vagy ki sárkány foglya
Annak kastély tornya.
Várják a szabadítót:
A hős féreg-irtót.

És akad országonként
Sokféle pórnép.
Legfőképpen szegény ember,
Ki koldulni nem mer.
De ha van legkisebb fia,
Ki tudja, mi a
Dörgés
És
Helyén szíve, esze,
Nemsoká\’ lesz úri menye.

Legendák Földjén járva
Nem vagy sehol árva.
Bármerre nézel,
Bármit is érzel -
Társat mindig találsz,
Akárhol jársz

És vannak itt még lények,
Róluk is szól egy ének.
Mesebeli állatok,
Szelíd, s vad fajzatok.
Tündérek, manók, törpék
S mindenféle szörnynép;
Mit képzelni lehet,
S mi bárkit megehet.

Egyszarvú Unikornis,
És szárnyas ló is;
Valamint sok Kentaur,
Némely köztük nagyúr -
Az erdei népek között,
Kikért sokszor megütközött
Gonosz lényekkel,
Ezelőtt hosszú évekkel.

A vizeket is lakják persze,
És akinek van elég mersze,
Megnézheti csodájuk.
Légből készült palotájuk,
Az itteni népeknek,
Sellőknek, sziréneknek.
Csak ne higgyen az éneknek,
Mit fülébe dalolnak,
S mitől a gyengék elandalodnak.

S a légben szállnak,
Földön ritkán állnak,
E világ szárnyasai;
S persze némely hátasai.
Főnix, a tűzből született,
Élete örökkétartó lett.
S a büszke Griffmadár,
Előtte nincsen határ.
Félig sas, félig oroszlán,
Fészke a hegyek ormán.

És van sokféle sárkány,
Soknak szívében ármány.
Kettő, három, hétfejű,
Bár némelyik együgyű.
Van köztük jó s gonosz,
Fiatal és koros,
Kék, vörös, fekete,
Mindnek szörnyű lehelete.

Legendák Földjén járva
Nem vagy sehol árva.
Bármerre nézel,
Bármit is érzel -
Társat mindig találsz,
Akárhol jársz

Történnek naponta csodák,
És születnek új legendák.
Jönnek újabb hősök,
De feledésbe nem mennek az ősök.
Új nap, új küldetés,
Kertésznek a virágültetés,
Bárdnak a lant
A Nagy Kaland.

S zajlik alant is az élet,
Várják az újabb éjet.
Mert sötétben motoz,
Árnyékban oroz,
Legfőképpen a gonosz;
A dőre.
Csorba tőre
Nem ejthet sebet,
Csikorgása felzavarja az ebet,
S menekülhet, vissza.
Ennek levét is ő issza.

Királyi asztalnál lakoma
Szegénynél kenyeret rágcsál a koma,
Fogadóban sültet tép a vándor,
Koldusnak a patkány is mámor.
Erdőben, tűz körül kóborlók
Nyársa tűznének egy kóbor lót
Akár
Elvitte az élelmet az ár.

Így zajlik itt az élet
Nappal s aztán éj lett.
Tovaszállnak évek
S nem változik a lényeg.
Éli világát a világ,
Itt is elhervad a virág,
Lehull a sárga falevél,
Nyárból ősz lesz, aztán tél.

Legendák Földjén járva
Nem vagy sehol árva.
Bármerre nézel,
Bármit is érzel -
Társat mindig találsz,
Akárhol jársz

Hát ezek vannak és sok más,
Ítéletem rövid és sommás:
Tartassék e hely örök becsben,
De ne elzárt, kincses teremben.
Mert mi itt van, mindenkié,
S akkor mindenki él,
Összes lakója -
Ha van elég látogatója.

Mert ez a Mesék Birodalma
S kinek van elég bizodalma
Saját képzeletében
Az bátran lépjen
Által a határon
Bármi áron
S nézzen szét
Nyissa ki végre szemét.

Lássa lelke képeit
Fantáziája lényeit,
Mert itt mindent lehet
És bármit megtehet.
Mit kívül képzelni sem mer,
Itt lehet olyan ember.

Válhat hőssé
Mindent legyőzővé
Vagy varázsló lehet
Rettegett
Tolvaj, kovács, paraszt,
Pap, ki sziklából vizet fakaszt.
Határt csak a képzelet szab
S ha az végtelen, mindent megkap.

Gyere hát, ha úgy kívánod
Legyen szép az álmod
Szóljon, miről szeretnéd
Maradnál, ha tehetnéd?
A fő szabályt ne feledd:
Mindezt csak képzeled!
Várnak rád odakint,
Ne érezz soha kínt.
Ha menni kell,
Itt egy dalnok rólad is énekel.

Legendák Földjén járva
Nem vagy sehol árva.
Bármerre nézel,
Bármit is érzel -
Társat mindig találsz,
Akárhol jársz