Látok

Nyitva van a szemem, mint mindenki másnak,
Én mégis megteszem azt, mit mások meg sem próbálnak.
Bárki képes arra, hogy vakon nézzen,
Ám ezzel elveti azt, hogy bármit is megértsen.

Van mitől félni a világon nem is kevés,
Viszont én már tudom, s ettől vagyok merész.
Tudom az emberek nem mernek látni,
Hisz sokkal egyszerűbb a szemeket lecsukni.

Én nem tudok így élni nekem ez nem élet
Bár már én sem tudom értékelni a létet.
Meg kell találnom azt aki hiszi,
Hogy látva az ember többre viszi.

Ez a feladat olyan, mint ha a macska az egérrel harcolna
S tudom, hogy az én lelkem is sokszor lesz karcolva.
De hogy látni mégis adottság vagy átok?
Ezt a kérdést itt hagyom rátok.