Lady J-nek!

Kedves Ria!

Kedves Ria!Igen, minden bizonnyal az. Ám ahhoz, hogy pl. a ritmuson változtassak, tudatosság kell. Nálam ez még nincs meg. Valahol ott tartok, mint mikor valaki megpróbál lefesteni egy szép tájat, vagy egy csendéletet, vagy bármi mást. Érzi, mit szeretne ábrázolni, de mivel nem ismeri, pl. az ecsetkezelés fortélyait, nem azt és nem úgy adja vissza, ahogy az, várható lenne. De Ő erre képes. Köszönöm az észrevételeket és meg is próbálom megfogadni, de hiába írják, hogy nincs szükség minden szóra, ha én még ott tartok, hogy nekem kell oda az a szó is. Szóval csak egy kezdő amatőr vagyok, aki egy-egy érzését megpróbálja több-kevesebb sikerrel megmutatni másoknak. Ahogy én is sok versben találtam olyan sorokat, szókapcsolatokat, melyek hatottak rám, s most bennem élnek tovább, az én célom csak annyi, hogy kiírjam magamból az érzéseimet. Hogy ez tetszésre vagy nem tetszésre talál, nem tudom. Mint ahogy befolyásolni sem tudom. Örömmel tölt el, ha valaki talál benne olyan részt, ami tetszik és megpróbálom megfogadni azok tanácsát, akik javasoltak valamit.

Kedves Lady J:))

Semmin ne változtass! Én nem is arról írtam Neked:)

Tudod néha már én is megpróbáltam átírni egy-egy versemet - az elvárásoknak megfelelen -, vagy úgymond "rendelésre" írni... De... nem megy! Amikor írok, akkor azok a szavak jönnek ki belőlem, és legyek egoista, önző, és senkire sem tekintettel lévő:)), de akkor sem tudom máképpen, máshogyan leírni, amit pont akkor érzek...

Persze meg is tarthatnám magamnak, bezárhatnám egy fiókba..., de.. nem teszem, mert érdekel a mások véleménye, -még ha negatív is-, és azért örömök is érnek, mert vannak, akiknek tetszenek a versek, pontosan úgy, ahogy vannak:)))

Persze, azt tudom, hogy tanulni kell még sokat..., de nem ebből akarok megélni...:)

Ez a versírás nekem egy belső kényszer..., ami nem rossz érzés, még akkor sem, ha nem túl vidámak a verseim, de.. jólesik kiírni magamból a bánatot (is) Megkönnyebbülök. Más meg tányért tör....:))))

Kedves Szivacs!

Tedd azt:))