Küzdő lelkek

Mindenkinek van egy vágya,
És azt mindig csak úgy várja,
Mintha máris tudná mi lesz;
Nem fog megtörténni emez.

Nekem is volt egy nagy vágyam;
éljek boldogan, vidáman.
Ez még könnyűnak is tűnik,
de az emberek felgyűrik.

Elfelejtettjük magunkkal,
kik is vagyunk valójában,
elfelejtetjük, ami
régen volt a valóságban.

Nem emlékezünk semmire,
csak a való, puszta létre,
csak arra ami most is van,
ami legutóbb csalt lépre.

De minket nem is fog többet,
erősek leszünk és törtek.
S harcba szállunk a végsőkig,
amíg tiszta lelkünk bírja,
míg a harc és a fájdalom
szívünket szanaszét marja.