Küldj egy Kívánság-csillagot!, A jövő Opusa

Ma éjjel elzarándokolok
Az éj királynőjéhez
És megkérdezem:
Mondd, ismered a könnyezőket,
A kiszáradt mellű anya-mártírokat,
Az éhező kisdedeket,
Fülbehasító didergéseket?

Óh Hold, Te kellemesen
Bizonytalan vagy,
Add, hogy másnak is
Kellemes legyen, még ha
Bizonytalan marad is
Az ártatlan szenvedőnek
Az élet.

Borítsd le rájuk
Fátyol-takaródat,
Küldj egy ragyogó
Kívánság-csillagot
Menedékül, fénylő
Vígaszul.


A jövő Opusa


Fáj az igaztalan élet,
Menedéket keres a fehér,
Verdeső, zokogó tetszhalott földön
Sötét és sűrű lom.

Illuzió a fény-árnyék is,
Elvakít a bizarr diszlet,
Fény-csillogás kápráztat
Elrejtve a szegénységet.

De fenn, a lelkek útjain
Ismerős már az új világ
Örök törvénye. Derűsen, fénylőn
Születik a jövő nagy Opusa.