Közönyösen bámulsz ki ablakodon,
Nézed a csillogó víz nyomát az aszfalton,
Nem, nem az eső esett,
A közöny mi könnyezett.
Ígért neked boldog napokat,
Napot, holdat és csillagokat,
Boldog éjszakákat és nappalokat
De mit adott?! semmi volt az..
Ölelted volna boldogan,
Szeretted volna nagyon,
De már nem hiszel benne,
A közöny mi helyét átvette.
Már nem érdekel, hogy a nap
Nélküle kel fel, vagy vele,
Hisz bár nincs veled,
Mégsem magányos az este.
Néha egy közömbös gondolatot
Küldsz felé, közönyösen,
De már nem várod válaszát,
Nem érdekel; mi van vele,
Csak a közöny könnyei ömlenek
Szíveden át, a végtelenbe
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
gratulálok, csak igy tovább!
Az utolsó verszak felteszi a koronát az egészre.
Leticia
Örülök, hogy nem mentél el a vers mellett "közönyösen :innocent: