Közöny…

Közönyösen bámulsz ki ablakodon,
Nézed a csillogó víz nyomát az aszfalton,
Nem, nem az eső esett,
A közöny mi könnyezett.

Ígért neked boldog napokat,
Napot, holdat és csillagokat,
Boldog éjszakákat és nappalokat
De mit adott?! semmi volt az..

Ölelted volna boldogan,
Szeretted volna nagyon,
De már nem hiszel benne,
A közöny mi helyét átvette.

Már nem érdekel, hogy a nap
Nélküle kel fel, vagy vele,
Hisz bár nincs veled,
Mégsem magányos az este.

Néha egy közömbös gondolatot
Küldsz felé, közönyösen,
De már nem várod válaszát,
Nem érdekel; mi van vele,
Csak a közöny könnyei ömlenek
Szíveden át, a végtelenbe