Köszönöm Neked, ezt a sok szépet és jót,
Ami mind a szívemhez szólt.
Megsimogatott belülről,
Magához ölelte a lelkem;
Ezentúl /ahogy már eddig is/
Tiéd mindenem.
Minden, amit adhatok
Csak önmagam vagyok.
De szeretlek Téged,
S szeretni foglak.
Amíg meg nem halok,
El nem hagylak.
Ha karod átölel,
Nekem az a biztonság;
Ha szemed rám ragyog,
Az maga a világosság.
Ha szomjazom,
Szavaid oltják szomjamat;
Ha lelkem fáj,
Hangod, mi meggyógyítja azt.
Szívem, lelkem érted ég,
S ebből a lángolásból sosem lehet elég.
Szeretni foglak a sírig,
S még tovább,
Sokkal jobban annál,
Mint Te azt gondolnád.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
gezu98:
Nem fogott meg ez az indulás.
2025-05-14 21:58
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?