Könnyek

A reggel párásan
hömpölyög felém,
álomból ébredek,
kispárnám ölelem,
nem a reggel párás,
könnyes a szemem.
Még itt vannak
az éjszaka árnyai,
megnyugvást keresek,
de nem találok,
lélekben belül,
még mindig remélek,
még mindig várok.
Az eszemmel tudom
és érzem,
el kell engedjelek,
hiába minden,
meghaltak az álmok,
a remények tovaszálltak,
megfagytak vágyak,
sivataggá vált a szerelem,
engem megölt,
nincsen már életem,
Te engem bántasz,
mert még mindig áltatsz,
s az igazat,
nem mondod el nekem.
A kemény szó is
jobb a semminél,
a száraz, közömbös szavak
csak sértenek és
Téged lealacsonyítanak,
ne hallgass
rossz tanácsadóra,
ki nem ismer,
nem tudhatja,
hogy elég nekünk,
ha egymás
szemébe nézünk,
búcsút int a tekintet,
mert ahogy szerettünk,
szépen elbúcsúzni,
csak úgy érdemes,
csak úgy lehet.