Elvesztettem világom...
Idegen föld sarába lépett lábom
Kolombuszi örömmel fogadtam, bátran
De gonosz lelkek letörték szarvam
A sűrűben egyre beljebb tapostam
Halott jóság sikolt a távolban
A kiutat elzárja a sűrű bozót
Kétségbeesve Körbe-körbe futkosok
Szép világom csak szivemben él
Életem már végképp nem remél
Sorvadozva nyúlik felém a jóság
Szivemet terheli a véradósság
Első áldozatom nyúl felém
Kíméletért szól, remél
Pogány népek állnak körben
Lendül a bot a kézben...
Vak szemem a távolba mered
Sikolyom az égig terjed
Mosódott sziluettek hívnak a fényre
De én csak állok az üres sötétségben
Lelkembe, mint méhfullánkok fúródnak a szavak;
Ki vagy, Mi vagy keringenek halkan.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások