Kőleány

Szöknek a percek, sok a mondanivaló,
De nincs ki értse, hogy mit jelent a szó.
Mondatok tengere zúg még fejemben,
De nincs már senki, nincs kit érdekeljen.

Az idő szalad, s nem is vesszük észre,
Feltűnés nélkül lökjük egymást félre.
Tapossák lelkünk, porba hull az álom,
Légy ilyen, neked úgysem fáj, barátom.

Fent van egy üveg a szekrény tetején,
Bezárva benne, ott lapul a remény.
Nincs kíváncsi ember aki kinyissa,
S ezt a világot most felszabadítsa.

Széttört a fény a fáradt arcokon,
Poros az ész a könyvespolcokon.
Sötétbe vágnak vad reflektorok,
Az élet kínjain, remény ragyog.

Szomorú fák alatt áll egy kőleány.
Omladozó vágyak és keserű magány,
Esővíz kőszemén, virágon a lába,
Nem érez szerelmet csipkerózsa álma.