Szöknek a percek, sok a mondanivaló,
De nincs ki értse, hogy mit jelent a szó.
Mondatok tengere zúg még fejemben,
De nincs már senki, nincs kit érdekeljen.
Az idő szalad, s nem is vesszük észre,
Feltűnés nélkül lökjük egymást félre.
Tapossák lelkünk, porba hull az álom,
Légy ilyen, neked úgysem fáj, barátom.
Fent van egy üveg a szekrény tetején,
Bezárva benne, ott lapul a remény.
Nincs kíváncsi ember aki kinyissa,
S ezt a világot most felszabadítsa.
Széttört a fény a fáradt arcokon,
Poros az ész a könyvespolcokon.
Sötétbe vágnak vad reflektorok,
Az élet kínjain, remény ragyog.
Szomorú fák alatt áll egy kőleány.
Omladozó vágyak és keserű magány,
Esővíz kőszemén, virágon a lába,
Nem érez szerelmet csipkerózsa álma.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások