Kocsma, blues és alkohol

(Egy este töredékei Szolnokon)

"Szerelem nélküli örök,
Izzásban telnek az álmok,
Hiába szerettelek,
Önzésbe fúlnak az álmok,

Kedden ketten ébredünk
Sohasem volt jókedvünk
Két kiszolgáltatott szív
Meggyötört minket az élet

Hiába minden hiába már
Elázott a kártyavár
Életünkben a kapocs
Sajgó lelkünk a zár"

"Radics Béla hova tűntél?
Mögötted befagyott a tél
A gitárom húrja halott
Pengetődbe ritmus lakott
Adjatok egy pohár vizet a k@rva anyátok!"

"Miért rohannak a percek
Parlagon hagyott kék lelkek

Az életem ingoványán
Átderengő sötét párán

Elmondatott vala minden
Nem nyertem a talált kincsen

Kitaszított életkörök
Kiűzetett éhes török

Hazám partját sav bemarta
Üres poharamnak talpa...

Besebzett múlt-jelen idő
Álomban, múlt felderítő

Miért kínoztok ti engem?
Vonat elé kéne vetnem
Beteg testem porhüvelyét
Széttörve a múlt pörölyét"

"Mért kell mindig útra kelni
Meddig tart neked a bejgli
Karácsonyom fénye kiég
Szívem lángja pőrén tiéd

Csikket gyújtasz a holt lángon
Sohasem lelem meg párom
Döghalál...döghalál...döghalál...

Miért a sok miért kérdem
Kővé dermedt a két térdem
Nem maradván semmi érdem
Szíven szúrom saját énem"

"Köszönöm, hogy a szürke életem
Felkorbácsoltad eme éjjelen
S az alkohol mámora fátyolán
Ihletet csiholtál képzetem vászonán

Hülye hering nedves vászon
Mit érek el ezen áron?
Álmaim mind halott tájak
Rám szakadt elszáradt ágak

Hol van a menekvés kulcsa?

Körbeforgó múlt-jelen
Elsuhanó képeken

Utam meghatározó démonok
Fejemben megszállott konok
Én-kép dacol a világgal
Harcolva az elmúlt mával"

(és itt elindultam a vasútállomásra)