Kislányomnak

"Született egy Angyalka, megérkezett az édes kis Vanduska!
Szerelemgyerek volt Ő, kit mindenki nagyon várt,
Életünkbe hozta az örök tavasz illatát.
Ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre szebb,
Gyönyörű hosszú haját, meseszép kék szemét
Elfeledni soha nem lehet.
Büszke vagyok Reá, s míg élek az leszek,
A szeretet, amit érzek,
Szívemből kitépni soha Nem lehet.
Most sétálgatunk a tengerparton,
Lábunkat nyaldossa a vad hullám,
Csacsog végig, folyamatosan,
Hisz még kis makrancos tini lány.
De ha már felnő és eljön érte hercege,
Akkor is Ő lesz az Életem egyetlen értelme.
Ha majd megöregszem, és unokáim vesznek körbe,
Mesélek nekik egy kislányról,
A kandalló tüze ölébe.
Áldani fogom Istent örök életemben,
Mert a Napfényt hozta nekem,
Egy kis Angyalka képében!”
(Anyaci)