Kirándulás Papp-módra

Megint nem a legjobb időt fogtuk ki,
már harmadjára vágunk utunknak neki,
már úgy éreztem,hogy valaki velünk szórakozik.
Már vigyorogtam az egérszínű égbolton,
de az csak rám morgott.
Nem törődtem azzal a csúnyával,
hisz tudtam, úgyse bánthat.
Útközben szólt a kellemes muzsika,
mert egész végig csak a rockot nyomattam.
Az út felénél apuckám úgy érezte,
hívja a természet.
Az öcsém meg már miért is maradna le?
Utánament.
Pár pillanat alatt vissza is jöttek,
és nem túl kellemes aromával folytattuk az utat,
de azonnal meg kellett állni a kocsival,
mert a tesó cipőjére ragadt valami csúnya,
amit nemrég hagyott el egy élőlény hátsója.
Lassacskán elértük úticélunk,
autónkat az öregúrnál hagytuk.
Anyukámat alig ismertem meg,
hisz a haja furcsamód be volt lőve.
Egy kedves tanító néni azzal fogadott,
hogy poet-en a verseimbe olvasott.
Én ott helyben elszégyelltem magam,
pár lépést odébb is álltam.
És mert anyuckám nem bírt a seggén maradni,
muszáj volt egyet sétálni...
Az alattunk szaladó út nem vezetett akárhova,
csakis Zólyomba a Hypernovába.
Itt aztán nem lehetett gatyázni,
mert az öcskössel csak itt tudtunk magunkra találni.
Kaját vettünk dögivel,
úgyhogy este éheznünk nem kellett.
A kirándulás első napja így telt,
gazdagodtunk is sok-sok élménnyel.