Kezek helyett testemen bogarak járnak,
Vigasztalódás helyett, pocsolyán átkelni használnak...
"Meleg szobában voltam,
Puha párnák közt, betakarva aludtam,
Gyermeki álmokat őriztem, vigyáztam,
Illatos kezek öleltek vidáman.
Elbújtam, kerestek, a széltől is féltettek,
Minden nap fürdettek,
Simogattak, becéztek,
Volt sok barátom,
S, ha olykor elkerült az álom,
Ők ott voltak mellettem,
Magányos nem voltam egyszer sem.
És jött valami más,
Számomra az elmúlás,
Bár néha, mikor szomorú volt, elővett engem,
Nézegetett, simogatott, de csak kezdetben,
Mert aztán egy sötét dobozba tettek,
S egy büdös, mocskos telepre vitettek."
Itt most egyedül, magányos vagyok,
Szemétdomb közepén megtépve kuksolok,
Kezek helyett testemen bogarak másznak,
S vigasztalódás helyett, pocsolyán átkelni használnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?