Kidobott játék balladája

Kezek helyett testemen bogarak járnak,
Vigasztalódás helyett, pocsolyán átkelni használnak...
"Meleg szobában voltam,
Puha párnák közt, betakarva aludtam,
Gyermeki álmokat őriztem, vigyáztam,
Illatos kezek öleltek vidáman.
Elbújtam, kerestek, a széltől is féltettek,
Minden nap fürdettek,
Simogattak, becéztek,
Volt sok barátom,
S, ha olykor elkerült az álom,
Ők ott voltak mellettem,
Magányos nem voltam egyszer sem.
És jött valami más,
Számomra az elmúlás,
Bár néha, mikor szomorú volt, elővett engem,
Nézegetett, simogatott, de csak kezdetben,
Mert aztán egy sötét dobozba tettek,
S egy büdös, mocskos telepre vitettek."
Itt most egyedül, magányos vagyok,
Szemétdomb közepén megtépve kuksolok,
Kezek helyett testemen bogarak másznak,
S vigasztalódás helyett, pocsolyán átkelni használnak.