Kicsimnek

Szívem attól kezdve boldog,
Mióta megismertelek.
Arcomról a mosoly nem hervad el,
Ha Veled lehetek.
Testem belerezzen, ha hozzámérsz,
Ha kezemet fogod, maga a büszkeség.

Tudom, néha megbántalak,
Pedig nincs szándékomban.
Remélem, megbocsátasz,
És velem maradsz jóban-rosszban.
Ha megcsókolsz, a pillangók a hasamban táncolnak,
S vidáman énekelnek szerelmes dalokat.

Ha megbántódok,
Attól csak még jobban szeretlek,
S minden másodpercben,
Te jutsz az eszembe.
Bocsáss meg Nekem,
Hogy néha „rossz” vagyok…
Csak félek, hogy egyszer azt mondod:
„Inkább az egészet hagyjuk!”

Ha megszakadna szerelmünk,
Lehet, belehalnék,
Ha testileg nem is,
Lelkileg összetörnék.

Egyedül ülnék a parkban a padunkon,
Melyen Veled szoktam álmodozni,
A leggyönyörűbb napokon.
A nap sugara melegíti bársonyos arcunkat,
S ölelkezve, szerelmesen,
Ábrándozunk dolgokat.

Mindennap gyönyörű,
Ha Veled lehetek,
S egy mondatot kérnék csak:
„Soha ne hagyj el Engemet!”