Úgy fájsz, mint a Holdnak a pirkadat.
Szívem megkeményedett és nem enged soha.
Más vagy már mint aminek megláttalak,
Arcod, szemed ürességet mutat.
Nem hiszek a meleg szavaknak,
Mert tudom, mind hamisak.
Ne érdekeljen, ne is nézz vissza,
Nem akarom hogy hulló könnyeimet lássad.
Óvtam szívemet a fájdalomtól.
Óvtam lelkemet a csalódástól,
Mégis összetörtem, de megérte,
Legalább megtudtam ki is vagy te.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Jött az első sor
"Úgy fájsz, mint a Holdnak a pirkadat."
...és felsóhajtottam: Végre egy igazi költői kép. Aztán úgy törted össze a várakozásom, mint a gyerek a törökmézet.
A végére megint hoztál egy nagyon szép gndolatsort, de amit közben műveltél inkább nem minősítem.
olvastam már Tőled sokkal jobbat is. :frowning:
Szeretlek olvasni, és veled fáj nekem is, bár nem ugyanaz.