Két állomás között

Lásd fordítva a világot!
Ásd ki azt a csatabárdot!
Jellemed gyengítsd s meglátod,
Elszakadnak mind a párok.
Lábunkon jár a Föld súlya,
Nem érdekel senki búja,
Tartozásom nincsen többé.

Torkom tikkadt epedése,
Nem lel nyugtot ma sehol,
Kiütött hordófenekek,
Számba ömlő sárga bor.
Bakancsom nyakamba kötve,
Két lábam az út feltörte,
Hol marad a temetésem?

Meggyászolom a világot,
Mind meghaló életek,
Szívem helyén sziklaüreg,
S benne őrzöm képetek.
Baljós barlang visszhangszülő,
Tompán zúgó léptetek,
Élt halottak képcsarnoka.

Ti csak bennem éltek képek,
Nincsen semmi, nincsen élet,
Játék vagyok, múló hiba,
Szarv nélküli kopasz bika.
Irányító létezések,
Korrigálják álmomat,
Hol áll meg a körhinta?

Tűzlobbantó pillantások,
Szempillák sűrű sora,
Lángot fogó képzeletem,
Zsarátnokba éget,
Rád pillantok mélyre vágyón,
Bár kívülről látlak téged,
Lesz-e közös állomásunk?

Üresen ásít az ablak,
Nincs mögötte semmi táj,
Hová rohan akkor a busz,
Vagy lehet, hogy meg sem áll?
Konganak a székek némán,
Zajosak a lépcsősorok,
Minden olcsó jegy gazdát lelt!

Beszálltál az életembe,
Fordultál benne pár kört,
Fergeteges lángrobajjal,
Tőrdöfésed mind oda lett,
És én csendben elosonok...