Keserűen élni

Be rossz keserűen élni megint,
Míg révedő szemem búra tekint,
Míg magányom dobban szivem mélyén,
S túl van minden reményén,
Mikor halál néz vissza rám, holott életet néznék,
S magányra lelek, mikor tömeget keresnék,
Számban cukor helyett sót ízlelek,
S egyedül fázom, didergek...

Be rossz keserűn meghalni egyszer,
Néma jajjal, néma felelettel,
S magányos sasként szállni egyre,
Valami vigaszt keresve...
Mikor élet nincs, csak a haldoklás mindenek felett,
S féktelen dühöt érzek már a hátam megett,
Mikor nincs válasz, csak a szenvedés,
A gyomromba fúródik egy kés...

Mikor már úgyis hiába élni,
Majdan vissza, s előre nézni,
Be szomorú, be keserű a lét,
Nem hallunk biztató igét...
Búcsúra húz a szivünk, egy sírkőre csendben omlunk,
S az idő múlásával egyre inkább romlunk,
Bánatot kapunk, de vígat kérünk
Kegyetlen halál lesz mi részünk!