Kaptam-e esőt?, Miénk a világ, Mennyegző

Kaptam-e esőt,
S forogtam-e
Kegyetlen zuhatagban?
Ki szánja meg a keresőt,
S azt mondja?
Rózsa vagy a sivatagban,
Egyetlen cseppből termett.

S ha esőt nem éreztem,
Akkor örömöm végtelen,
Nem hozhattam rosszat
A fénylő tengeren.
S mégis, míg mások
Esőköpenyüket levethették
És minden cseppjét megszáríthatták,
Addig az egy cseppből
Ismertem meg a végtelent.


Miénk a világ!


Szeretnék égő rózsává válni,
S rászállani kapu keresztjére,
Onnan kiáltani: Szeretlek világ!
Aztán fellépdelni aranygarádicson
Fénylő hegyoromra: leszek kisvilág.
S onnan visszanézve hívón integetni
Milljó kisvilágnak: Miénk a világ!



Mennyegző

Nem késő,
Még zöldell a lét
És virágzik a szellem,
Mennyegződ napja közel.
Színek robbannak
Aranyszikrát szórva,
S teremtődik a fényben
Az Ember-arany.