Kábultan merengő emlékek forgolódó táncát nézem,
sejtelmes szépségük elillan, halkan hull a mélybe.
Lehunyom szemem, ha nem látom, talán nem éget,
az arcodon gördülő fájdalomgyöngy vakító, sós fénye.
Hangosan zajong körülöttem minden, talán még élek,
lassan fordul a gondolat és lassan elhagy amitől félek,
elhalkult a zsongó zsivaj, már csak a csend beszélget,
sóhajok ülnek magányom minden borús szegletében.
Eltűntek az emlékek, még tudom, de már nem értem,
az asztalon gyertya, körülötte vibráló, viaszos élet,
monoton lüketető belsőmbe egy halk hang téved,
egy apró füstös jajszó a lángtól, a homály felébredt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?