Jelenem és a múltam

Voltam már szerelmes elégszer,
De ez amit most érzek mindent felülmúl.
A szívem is beleremeg mikor vele vagyok,
Hiszen mindent neki adtam, ami én vagyok.
Vele az élet maga a csoda.
Végre megértettem, hogy mi a boldogság egésze,
Hiszen eddig senkit se szerettem igazán.

De most minden más,
Neki köszönhetem a boldogságom,
S azt, hogy szívem végre szerelemmel dobban.
Nem vagyok magányos többé,
S végre engem is szeret valaki,
Nem csak kihasznál.
A múltam már egy lezárt szakasz,
Én ezt tudom, hiszen új életet kezdtem,
S talán megtalálom az igazi
boldogságom az ő személyében.