Ismeretlen katona

Régen volt,
igaz se volt.
Robbantottak,
Nagy füst volt.

Csípte a szemem,
igen, a füstje,
Kiáltottak mellettem,
ott éppen,
az én közelemben.

A kezem kétségbe
esetten kutatott,
Mi uán?
A gránát után,
utánna megint füst lett,
mert eldobtam,
én voltam.

Valaki kiáltott,
igen, pont onnan,
de nem láttam,
csak hallottam.
Csípte a szemem,
csak csípte.

A Pista elkapta a karom,
majd én megtartom,
de jöttek a fémszörnyek,
a Pista maradt,
én menekültem.
Csípte a szemem,
most is csípi,
a füstje, igen az.

Nem messze,
az árokban,
a sánc mögött,
megálltam,
de senki más nem jött,
nem várhattam,
rohantam,
óvatlan voltam,
valami kattant,
de nem láttam.
Csípte a szemem,
Tudod a füstje.

Éreztem, hogy valami
baj van,
de azok csak jöttek,
ÓH, a többiek hova lettek?
Ahogy tovább léptem volna,
AZ hangosan robbant...
És füst lett.
Igen megint AZ!