Van, hogy egy árny a lelkünkbe hasított,
S a boldogság sziporkázó fénnyel vakított,
Nem kell, hogy elhidd, nem kell hogy értsd,
Nem kell, hogy lelked az örök bánattól féltsd.
Elmúlik minden, semmi sem örök,
Szívünk néha boldog, máskor meg törött.
De összeszedjük mi, szétszórt darabjait,
Mosolyogva nézzük végig életünk pillanatait.
Volt, hogy fájt, s hogy szép volt, mint egy álom,
Volt, hogy nem láttunk át a hazugságon,
Kerestük azt mi mosolyt csal arcunkra,
Álmodtunk éjjeleken, egy új világot zokogva.
Nem vettük észre, hogy a boldogság az az élet,
S hogy a bánat, az öröm az igaz végzet,
Csak éltünk azért, hogy hátha megváltozik,
Nem akartuk észrevenni, hogy a múlt eltávozik.
Kellettek az érzelmek, hogy megtanuljunk szeretni,
Kellett a boldogság, fájdalom, hogy tudjunk szenvedni.
Így kell, hogy legyen, de talán soha nem vesszük észre,
Talán majd érezni fogjuk, ha sötét fátyol hull lelkünk szemére.
2007.06.18.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások