Van, hogy egy árny a lelkünkbe hasított,
S a boldogság sziporkázó fénnyel vakított,
Nem kell, hogy elhidd, nem kell hogy értsd,
Nem kell, hogy lelked az örök bánattól féltsd.
Elmúlik minden, semmi sem örök,
Szívünk néha boldog, máskor meg törött.
De összeszedjük mi, szétszórt darabjait,
Mosolyogva nézzük végig életünk pillanatait.
Volt, hogy fájt, s hogy szép volt, mint egy álom,
Volt, hogy nem láttunk át a hazugságon,
Kerestük azt mi mosolyt csal arcunkra,
Álmodtunk éjjeleken, egy új világot zokogva.
Nem vettük észre, hogy a boldogság az az élet,
S hogy a bánat, az öröm az igaz végzet,
Csak éltünk azért, hogy hátha megváltozik,
Nem akartuk észrevenni, hogy a múlt eltávozik.
Kellettek az érzelmek, hogy megtanuljunk szeretni,
Kellett a boldogság, fájdalom, hogy tudjunk szenvedni.
Így kell, hogy legyen, de talán soha nem vesszük észre,
Talán majd érezni fogjuk, ha sötét fátyol hull lelkünk szemére.
2007.06.18.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások