Időtlenül

Idő, te, ki gyógyítasz minden sebet,
feledtetsz ezernyi keserves percet.
Szépíted a múltat, békíted a szívet,
oh idő mondjad. Mi az, amiért kivetsz?

Mert kivetsz, érzem. Mint ha nem is lennél,
megálltál bizony, rég semmit se tettél.
Két év kínja, sűrítve minden pillanatba,
rengeteg emlék ami, lelkem hasogatja

De ha emellett élni még meg is tanulok,
akkor is tudom, előre semmit se haladok.
Ugyan az a gyerek vagyok, aki eddig,
gondolkozásom sem változott semmit

Fel kéne nőnöm, de még nem is igyekszem,
feledni próbálok, csak erre törekszem.
De semmi tartás, elszántság is híján,
oh Idő kérlek, ha peregnél, még bírnám.

(régi versek)