Hozzám tartozol

Hozzám tartozol,
Mint nappalhoz az éj,
Hozzám tartozol,
Mint szeretőhöz a szenvedély.
Hozzám tartozol,
Mint képekhez a keret,
Hozzám tartozol,
Mint síksághoz a hegyek.
Hozzám tartozol,
Mint rózsához a tövis.
Hozzám tartozol,
Mint derekadhoz az öv is.
Hozzám tartozol,
Mint égbolthoz a csillagok,
Hozzám tartozol,
Mint hajnalhoz a nap mi felragyog.
Hozzám tartozol,
Mint bánathoz a könnyek.
Hozzám tartozol,
Mint diákhoz a könyvek.
Sorolhatnám, mit érzek,
Gyűlnének itt az érvek.
Említhetném szemednek fényét,
Jellemednek tiszta erényét.
Börödnek selymét, édes illatát,
Mely karjaid közt szívem járja át.
S megannyi drága tettedet,
Mivel meglepted már szívemet.
Sok-sok órát, mit eltöltöttél velem,
Átszőtte lázas forró érzelem.
S most itt nyugszik vállamon fejed,
Ajkad halkan súgja, szíved szeret.
Választ vár tőlem kutató tekinteted,
És nézlek, hogy mondjam el neked
Kiáltanék, de ajkam csendben válaszol,
Szeretlek, és hozzám-hozzám tartozol.