Ül a medve a patakparton
Szeme az úszó halrajon
Ha meglátja azt mi kell
Csak akkor ugrik fel
Beugrik a vízbe rögvest
Nem törődve milyen nedves
Kézzel lábbal nagyot csap
Szájával hatalmasat harap
Így fogja ki a halacskát
Medvének való vacsorát
Mivel még szákja sincs
Egy nagy kő is drága kincs
Rá teszi a zsákmányra
El ne szökjön míg halászna
S ha túl sok összegyűl
A maradékra majd ő ül
Így horgászik őkelme
Nincs neki horgászjegye
Mégse fél a halőrtől
Hisz az futna el a medvétől
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?