Homokóra

Homokóra asztalomon.
Töviskoszorú fejemen.
Bilincseim szívemen.
Hiszek hívőn Istenemben... nem hitetlenül, mint Ady...
Rózsák tövisei állnak ki testemből.
Ócska házat épít a gyűlölet lelkemből.
...Homokóra asztalomon... pergő élet sója benne.

Néma gyilkos lasszóval csap szét bennem,
lelkem tiszta, ordító, hófehér, kongó verem.
Halál ül ott lenn, a magára büszke félhomályban.
Haldokló csókok íze sejlik fel kiszáradt számban.
Homokóra... benne az élet pergő sója.

Vércseppek csorognak két üvegszememből,
a Halál fekete ördöge fon koszorút
sárgadinnye illatú, selymes tincseimből.
Bőröm reszketve ordít az élet angyala után.
Csontok remegnek kriptám üvegfalán.
Homokóra... pereg benne az élet sója.

Nyakamon érdes kötél bilincse csattan,
émelyítő a csend e halálközeli állapotban.
A vér fejembe tolul, aludni készülök.
Szívem-lelkem sírba lépdel fefelé a pokoli lépcsőn.
Homokóra... sója az élet. még pereg benne...

Lehunyom kíhűlt, gyötrődött pilláim,
itthagyom az életemet pórázon vezető kínt.
Elmerülök királykék szaténtengerekbe,
burkolózok hófehér, halotti leplekbe.
Homok... óra... benne az élet sója.

Betakarnak megálmodott, ócska, földi vágyak,
eltemetnek, odaadnak a koronás Halálnak.
Ha majd egy éjjel fennakad két szemem,
nagykés forog akkor falrahányt szívemben.
Egy fekete angyal károgva fülembe dalolja:
légy büszke három földi dologra:
homok... óra... az élet sója...

kihulltak a homokóra parányi rugói...
kimúltak életem sosemvolt homokszemei...