Hívlak néma szavakkal...

Próbálom szavakba csomagolni érzéseimet.
Lelkem ajándékaként adnám oda Neked.
De hiába, már az ajkamon elhalnak a szavak.
Kimondva szürkének, szegényesnek hatnak.
Kimondatlan szavakkal, néma sóhajokkal,
A magány hidegétől reszkető karokkal,
Ölembe rekedt szenvedélyes vággyal,
A lelkembe utánad zokogó magánnyal,
Vágytól remegő lázas testemmel,
A bennem égő forró szerelmemmel,
Némán, reszketve, sikoltok utánad,
Vágyom, hogy karodba megnyugvást találjak.
Mert én csak Veled, általad létezem,
Még a levegőt is csak miattad veszem.
A mosolyodban élek, szavad dallamában,
A lélegzetedbe, a lépted ritmusába.
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
Ezer színű szivárvány vagy az életem egén.