Próbálom szavakba csomagolni érzéseimet.
Lelkem ajándékaként adnám oda Neked.
De hiába, már az ajkamon elhalnak a szavak.
Kimondva szürkének, szegényesnek hatnak.
Kimondatlan szavakkal, néma sóhajokkal,
A magány hidegétől reszkető karokkal,
Ölembe rekedt szenvedélyes vággyal,
A lelkembe utánad zokogó magánnyal,
Vágytól remegő lázas testemmel,
A bennem égő forró szerelmemmel,
Némán, reszketve, sikoltok utánad,
Vágyom, hogy karodba megnyugvást találjak.
Mert én csak Veled, általad létezem,
Még a levegőt is csak miattad veszem.
A mosolyodban élek, szavad dallamában,
A lélegzetedbe, a lépted ritmusába.
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
Ezer színű szivárvány vagy az életem egén.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?