Hiányzol

Hányszor álmodoztam hónapokkal ezelőtt arról,
hogy karoddal átölelsz, s csókolsz,
de amikor teljesült, nem tudtam elfogadni,
s éppen emiatt képtelen voltam benned bízni.

Immáron több, mint egy hónapja, hogy nem vagy velem,
nem fogod kezem, nem törlöd le könnyem,
hiányzol nekem, már mindent megpróbáltam,
de rájöttem, ha nem szeretsz, nincs amibe belehaljak.

Ám nem csak én tehetek a végéről,
de te ezt nem hiszed el, se most, se később,
így már nincs értelme együtt lenni,
bármennyire is szeretnélek szeretni.

NYugodt perceim, ha voltak is, most már eltűnőben vannak,
ezt te nem láthatod, érzéseim számodra nem is fontosak,
csak egyszer láthatnám újra, hogy úgy nézel rám,
mintha rajtam kívül nem létezne más, és kívánsz.

Zuhogó esőben állok, s rád várok,
de hiába, nem jössz többé, tudom,
rossz, hogy nincs értelme érted epednem,
hisz már másért dobog a szíved.

Oly messze vagy tőlem, szinte fényévekre,
szememből csorduló cseppek, oda már el nem érnek,
ha ismét elkezdhetnénk százszor könnyebb lenne,
hisz tudnám, mit nem szabad megint elkövetnem.

Lomhán teltek a percek, mikor nélküled voltam,
de a veled töltött idő, mégis oly gyorsan elrohant,
mintha csak pár hét lett volna, mi nekem a minden,
egy nagy szerelem, mely bárcsak SOHA NE ÉRT VOLNA VÉGET.