Hiányod

A magány gyilkos verem,
Beleestem, tőle szenvedem.

Megöli a kedvet, s a jót,
Kiírt a szívemből minden jót.
Körülöleli, megfojtja szívem
Nincs menedékem: nem vagy velem

Több napja már, hogy nem látlak
Teljes szívemmel mellém kívánlak
Nézni Téged, lesni minden kívánságod
Szerelmünk öntözi az örök virágot

Amit ketten neveltünk fel
Két szív szerelmével.
Gondozzuk, félve vigyázzuk
Nem hervad, bár egymást nem látjuk

Nem tudlak szerelemesen ölelni,
Szíved szívem szavaival szeretni
Nem láthatom gyönyörű szemed
S nem foghatom finom kezed…

Várom hát a napot, mikor újra látlak,
Addig csókodra vágyva várlak