Hazugságok Hercegnője

Mikor a végzet rám talált,
A szomszéd oskolába léptem át.
A leány a kapun kisétált.
S, szívem felkiált!

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Szemedbe néztem, s elvesztettem eszem.

Telt, múlt az idő, s gyakrabban láttam.
Szívem hevesen vert, s remegett a lábam.
Midőn idegen honban jártam, ő ott volt egy házban.
Jeges télben mosolyától részegségbe áztam.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Érezhettem érintésed, s bőröd, mint a selyem.

Tél, tavasz, s eljő a nyár, s ő bátran lépett elém.
Hívott, hogy ússzunk együtt a végzet felé.
Oly csodás volt, s mégis a félelem szállt belém.
Átkarolva, pajkosan bújt mellém.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Zsenge korod, s pajkosságod lett bennem a félelem.

Eltelt egy esztendő, átvert egy szerető,
Idegenbe kalandozok mikor a tél eljő.
S forróság van a télben, hisz ott várt ő.
Küzdöttem ellene, de a szívé az erő.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Legyőztem félelmeim, s elveszve jöttem el veled.

Hosszú ideig voltam boldog, s ő adta mit még senki.
De boldogságom árát meg kellett fizetni.
Nem könnyű nem elfogadottnak lenni.
Ám ezernyi próbát álltam ő érte ki.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Hisz megmutattad nekem mi az, hogy Szerelem.

S újabb tél jő, de utunk immár közös.
De valami baj van, s minden oly ködös.
Fognám a kezét, de sírva ellökdös.
Szerelmünk útja most lett rögös.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Érzem szíved már nem boldog, nem örül nekem.

Tavasz köszöntött ránk, s régi kedvese írása.
S ő elhagyott, de hatott egy szív sírása.
Küzdöttem érte, mert a vak szerelem hívása,
Nem engedte látnom, hogy megvan már e sír ásva!

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Miért maradsz, hitegetsz? Miért nem vagy ott mikor együtt vagy velem?

S csak nő bennem a félelem, mikor újra és újra el akar dobni.
Annyi hazugság, annyi kétséget szült mit már ész fel nem tud fogni.
Bizalmam lassan egyre inkább elhal, hogy miért azt nem szeretném tudni.
De a szerelmemért küzdök, én nem fogom elhagyni!

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Lassan megölöd bátrabbik, bizakvóbb felem!

De a remény újjá éledt honunk tengerének ezüstpartján.
Hol őszi napok csodáit éltük meg a szerelmesek partiján.
S hittem azt, hogy győzhet egy magamfajta partizán.
S, hogy Ámor ott áll Fortuna pártján.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Ha nem vagy velem, retteg a lelkem.

Fáradtnak tűnt, s várta a napot mikor szülőivel hajóútra indult.
Nem mehettem vele, ezért lelkemben nagy csata dúlt.
Elment, s itt hagyott. S mást is, ami feldúlt!
Éreztem, s mégsem tudtam mi az, ami elmúlt.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Elmentél, elhagytál, s összetörted szívem.

Kint a messzi vizeken elveszett mindenem.
Egy idegen hazug csábításának nem mondta, hogy nem.
Hazatérte után már más volt, s én a bajt éreztem.
Megvallotta tettét, bűnét és mégis én véreztem.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Megöltél mindent és ezer darabra szakítottad szívem.

Szerettem volna megbocsátani és hinni, hogy szeret.
De van bűn melyet elfelejteni nem lehet.
Szerelmes szívemben örökké ott marad egy fájó szelet.
S a hazugságot, igazságot eltitkolni nem lehet.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Mikor csak látlak, sajog és reszket testem, s lelkem.

Tekintetem ma is őt keresi a jól ismert utakon.
Már nem tudom véletlen-e, hogy nem bíztam vakon.
Eltelt sok idő, de a fájdalom maradt, s éget nagyon.
A minap láttam őt apja hintójában egymagában ülve a bakon.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Mikor csak látlak felszakad a sebem.

El akarom felejteni, de mégsem sikerül.
Nem telik el nap, hogy eszembe nem kerül.
Fáj mikor más szerelmes pár derül!
Szenvedő lelkem lassacskán kimerül.

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem?
Elhagytál, eldobtál, átvertél s én már nem találom e világban a helyem.