Itt ülök egy nyári estén, s tűnödök a sorsomon,
hogy a jövő mit hoz nekem, s mit szeressek múltamon?
S hogy miért vannak a világon olyan emberek,
kikkel elég egyszer találkoznod, és megváltozik az életed?
Miért akar az ember mindig többet,mint ami van neki,
s hogy kit szeressünk, és kit gyűlöljünk, azt is sors választja ki?
Nem tudom, hogy honnan jöttünk, és azt sem, hová megyünk,
de az biztos, hogy e Földön mindnyájan valamit keresünk.
És lehetséges, hogy ezt a valamit soha meg nem találjuk,
csak az a fontos, hogy küzdjünk érte, és közben jobbá váljunk.
S bár megfejthetetlen misztikum most e földi létünk,
talán egy másik életben a tudás mezejére lépünk.
Hatmilliárd álom szárnyal most is szabadon fölöttünk,
minden nap halnak meg mosolyok, és születnek újak közöttünk.
A feladat: megtalálni önmagunkat a zűrzavarban,
élni,küzdeni,és remélni lankadatlan!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások