Halott gyümölcsös

Görbe ágak szelleme kísért e tájon,
Mi riadtan várja rá madár is szálljon.
Halott kert, fák sírhelye, levél se táncol,
Fatörzsek nélkül messzire téved a távol.
Ledöntött rönkökkel szántotta föld
Göröngyöt sírt és elgyötört
Arcát tönkök alá rejtve álmodik:
S újra gyümölcsössé változik
E hanyatló, legyőzött tájék,
Hol nemrég sok ember járt még.
Álmodik ezernyi rózsaszín virágot,
Zöld levelet, mi hernyó se rágott,
Csak nyúlánkan leffeg a nyári szélben,
Szőrös barackot a fákon, s egy kislány kezében.
Álmodik még forró záporos nyarat,
S hűs árnyékot e feléledt fák alatt.
De nincs kert, csak a kivágott árnyék,
Bukfencező tönkök... hasztalan ajándék
A sok termékeny, illatos nyárért.
S égbekiáltó gyökerek sírnak a fákért.